Az ikonfestészet a keleti kultúrkörből ered.
Az ikon titka
Az ikon titka belőle áradó figyelem. Míg más képnél mi figyeljük az alkotást az ikon előtt állva úgy érezzük az ikon szemlél minket. Ez az ikonfestészetben alkalmazott másfajta, fordított perspektívában rejlik, az a célja, hogy bevonja a szemlélőt a képbe. A perspektívikusan ábrázolt tárgyak vonalai a kép mögött futnak össze, az ikonnál fordítva a szemlélőben. Az ikon transzcendens erőterébe vonja a nézőt, mi vagyunk a gyújtópontban.
Az ikonfestés technikája
Az ikonfestés évszázados hagyományokra tekint vissza. Az ikon tulajdonképpen fára festett kép. Korábban ikont csak szerzetesek festettek, a képek mély imádságból születtek. Az ikonfestés szabályai szigorúak, pontosan meghatározott, hogy egyes témákban az adott személyt, ünnepet milyen forma, illetve szimbolika jellemezze. A kritériumoknak eleget téve egyéni stílusok is kialakultak. Évszázadok óta alig változott festés technikája és tartalma, amit írásba is fektettek, szentesítettek és szabályoznak. Az ikonfestő, technikai kivitelező, aki az ikont nem kitalálja,hanem az egyház törvénye és hagyománya alapján létrehozza a szentatyák által meghatározott normák és kompozíciók szerint.
A hagyományos technika gondosan válogatott anyagokkal dolgozik,
mint például: - a fa a növényvilágot képviseli,
- az enyv az állatvilágot,
- a kréta és festék az ásványok világa.
Ily módon az egész természet megjelenik az ikonon.
Az ikon képfestése sok hagyományos szabályokból tevődik össze, mégis megmutatkozik benne, kik vagyunk. A festő számára nagy lelki tanítás e meghitt folyamat.